Ebben a cikkben folytatjuk a pozológia elemzését az Organonban a §282 alapján, valamint szemezgetünk ugyanebből a fejezetből néhány érdekességet.

Nézzük tehát a §282 aforizmát:

§ 282 Sixth Edition
It would be a certain sign that the doses were altogether too large, if during treatment, especially in chronic disease, the first dose should bring forth a so-called homoeopathic aggravation, that is, a marked increase of the original morbid symptoms first discovered and in the same way every repeated dose (§ 247) however modified somewhat by shaking before its administration (i.e., more highly dynamized).1

1 The rule to commence the homoeopathic treatment if chronic diseases with the smallest possible doses and only gradually to augment them is subject to a notable exception in the treatment of the three great miasms while they still effloresce on the skin, i.e., recently erupted itch, the untouched chancre (on the sexual organs, labia, mouth or lips, and so forth), and the figwarts. These not only tolerate, but indeed require, from the very beginning large doses of their specific remedies of ever higher and higher degrees of dynamization daily (possibly also several times daily)

Ebben az aforizmában érdekes észrevételeket tesz Hahnemann a dozírozással kapcsolatban. Azt írja, hogy ne kezdjünk magas potenciával kivéve olyan esetben amikor a három nagy miazma kívülről nagyon szembeötlően megmutatkozik a bőrön.

Ez egy érdekes része az Organonnak, és első olvasatra nem nagyon értjük hogy valójában miért írja ezt Hahnemann.

Én is csak spekulálni tudok, de például lehetséges hogy akinél főleg a bőrön manifesztálódik egy miazma az alkatilag erősebb és egészségesebb, jó immunrendszerű betegként kategorizálható.

Vagy jelentheti azt hogy a miazma egyértelmű jelenléte azt jelenti hogy a betegnek erősebb dózisokra lesz szüksége, hogy egy miazmatikus komplikált állapotot megszüntessen.

Ugyanebben a fejezetben érdemes megemlíteni a §281-et:

§ 281 Sixth Edition
In order to be convinced of this, the patient is left without any medicine for eight, ten of fifteen days, meanwhile giving him only some powders of sugar of milk. If the few last complaints are due to the medicine simulating the former original disease symptoms, then these complaints will disappear in a few days or hours. If during these days without medicine, while continuing good hygienic regulations nothing more of the original disease is seen, he is probably cured. But if in the later days traces of the former morbid symptoms should show themselves, they are remnants of the original disease not wholly extinguished, which must be treated with renewed higher potencies of the remedy as directed before. If a cure is to follow, the first small doses must likewise be again gradually raised higher, but less and more slowly in patients where considerable irritability is evident than in those of less susceptibility, where the advance to higher dosage may be more rapid. There are patients whose impressionability compared to that of the insusceptible ones is like the ratio as 1000 to 1.

Itt Hahnemann ismét, már sokadjára elmagyarázza először is a várakozás törvényét. Azt írja, hogy a ha várunk 15 napot és a betegség nem tér vissza akkor a beteg gyógyultnak mondható.

Ezután a visszaesésről is szót ejt. Abban az estben ha a tünetek visszatérnek, Hahnemann azt javasolja hogy ismételjük meg a szert magasabb potenciában.

Ez a metodológia természetesen teljesen megegyezik azzal amit a klasszikus homeopátiában használunk, és Kent által is meg lett erősítve a filozófiai előadásaiban. Vagyis egy visszaesésnél megismételjük a szert egy magasabb potenciában.

Kent ugye hozzáteszi azt hogy csak teljes visszaesésnél ismételjünk szert, vagyis amikor a kulcstünetek amikre alapozunk visszatértek.

És végezetül egy érdekesség a jelen fejezetből, a 284:

§ 284 Sixth Edition
Besides the tongue, mouth and stomach, which are most commonly affected by the administration of medicine, the nose and respiratory organs are receptive of the action of medicines in fluid form by means of olfaction and inhalation through the mouth. But the whole remaining skin of the body clothed with epidermis, is adapted to the action of medicinal solutions, especially if the inunction is connected with simultaneous internal administration.1

Itt Hahnemann azt írja, hogy a szájon át való bevétel mellett a homeopátiás szereket más módokon is magunkhoz vehetjük, például szagláson keresztül. És valóban én magam tapasztaltam már ezt, tehát érdekes módon a homeopátiás szerek akkor is működnek ha egy jó nagyot beleszippantunk egy homeopátiás fiolába.

Talán azt lehet elmondani hogy a hatás lágyabb lesz annál mintha szájon át vennénk be.

És végezetül Hahnemann itt hozzáteszi hogy mindezek mellett a homeopátiás szerek még bőrön keresztül is hatást fejtenek ki.