Ebben a posztban fel szeretném hívni ismét a 2. aforizmára:

§ 2
The highest ideal of cure is rapid, gentle and permanent restoration of the health, or removal and annihilation of the disease in its whole extent, in the shortest, most reliable, and most harmless way, on easily comprehensible principles.

Hahnemann itt felhívja a figyelmet hogy a helyes gyógyítás követelménye hogy könnyen érthető alapelvek alapján történjen. A kérdés az hogy követjük-e a mai modern világban ezt az iránymutatást vagy nem. Sajnos a véleményem az hogy nem, de nem csak a modern orvostudományban nem hanem a „modern” homeopátiás irányzatokban sem.

Sőt, ahogy ezeknek az irányzatoknak a képviselői „sulykolják” ezeket a nem könnyen érthető alapelveket, a betegek köreiben és a laikusok, fél-laikusok köreiben, tehát a köztudatban is elterjed az a hozzáállás ami szöges ellentétben áll Hahnemann előírásaival.

Azt kell tudni hogy az Organonban leírt tünet párosító módszer gyakorlatilag az egyszerűen érthető alapelvek mintapéldája. Össze lehet foglalni egy hosszabb körmondatban és maga az alapelv csodálatosan megtestesíti a tudományosságot és a tudományos módszer esszenciáját. De, ha el szeretnénk mélyülni a gyakorlatban a homeopátiában, úgy hogy ezt az alapelvet alkalmazzuk, akkor lehetőségünk van arra nyilván hogy nagyon bonyolult elemzésekbe bocsátkoznunk. Tehát az irányelv nem azt jelenti hogy maga a gyakorlat mindig egyszerű, hanem hogy egyszerűen össze lehet foglalni.

Nagyon röviden össze lehet foglalni: a tünetek totalitását kell párosítani a szer totalitásával. Egyszerűen össze lehet foglalni de a gyakorlatban nagyon bonyolulttá válhat.

Ezzel szemben a „modern” homeopátiában a fordítottja történik. Az alapelveket senki nem tudja tisztán elmagyarázni, csak ilyen zagyva, véget nem érő rizsázást hallhatunk mindig ha az alapelvekről érdeklődünk, de a gyakorlatban viszont végetlenül lebutul ezeknek az embereknek a „homeopátiája”.

Pl. amikor csak táblázatokban kell kikeresni a megfelelő szert akkor lebutítottuk a homeopátiát (Joshi házaspár, jan scholten, sankaran, stb.). Viszont az alapelveket nem tudjuk egyszerűen megfogalmazni. Csak valami absztrakt „lelkizést” tudunk prezentálni, rizsázni a traumákról, meg a pszichoanalízisről, ami egyáltalán nem áll össze egy egyszerű elvek alapján működő rendszerbe. A gyakorlat viszont egy táblázatos kikereséssé redukálódik, Hahnemann meg forog a sírjában.

Amit elérnek ezzel az az hogy aki a tiszta homeopátiát próbálja terjeszteni az nem tudja megszólítani az embereket, mivel az emberek nem értik ezt az absztrakciót amit itt leírtam ebben a cikkben. Csak lesajnálóan néznek arra aki a tünet párosításról beszél, és helyette várnak valamilyen megvilágosodást okozó ezoterikus „lelkizést” vagy a másik esetben valamiféle magasröptű fiziológiai eszmefuttatást. Akik a hamis homeopátiát terjesztik ezáltal nagyon nagy bűnt követnek el, hiszen sokkal többen gyógyulnának meg a homeopátiával, sokkal többen fordulnának az igazi homeopátia felé ha a hamis propaganda tevékenységüket nem fejtenék ki.