Sajnos nagyon sokan vannak a homeopátiás szakmai közösségben akik megkérdőjelezik hogy egyáltalán létezik-e a kezdeti rosszabbodás jelensége.

Pedig a homeopátia alapítja, Samuel Hahnemann, már az Organonban extenzíven leírja ezt a jelenséget.

Természetesen ez a jelenség létezik, úgy ahogy azt Hahnemann leírja, sőt a klasszikus homeopátia rendszerének a logikáját további szempontokból is alátámasztja.

Ebben a cikkben ezzel foglalkozunk. Tehát akkor nézzük meg az egyik legfontosabb aforizmát a kezdeti rosszabbodással kapcsolatban:

§ 161 Sixth Edition
When I here limit the so-called homoeopathic aggravation, or rather the primary action of the homoeopathic medicine that seems to increase somewhat the symptoms of the original disease, to the first or few hours, this is certainly true with respect to diseases of a more acute character and of recent origin, but where medicines of long action have to combat a malady of, considerable or of very long standing, where no such apparent increase of the original disease ought to appear during treatment and it does not so appear if the accurately chosen medicine was given in proper small, gradually higher doses, each somewhat modified with renewed dynamization (§ 247). Such increase of the original symptoms of a chronic disease can appear only at the end of treatment when the cure is almost or quite finished.

Hahnemann it azt magyarázza hogy az akut betegségeknél a kezdeti rosszabbodás jellemzően azonnal jelentkezik, de a krónikus eseteken ez csak a gyógyulási folyamat végén tapasztalható.

Ez sokakban félreértést okozhat és nem szó szerint értendő. Nem minden esetben lesz így. Tudnunk kell hogy Hahnemann viszonylag alacsony potenciákat használt, amiket természetesen sokszor ismételve használunk. Az alacsony potenciákat sokszor ismételve jellemzően egy késleltetett reakció alakul ki, tehát adagoljuk adagoljuk aztán egyszer csak beindul a szervezet. Amikor a reakció elkezdődik akkor következik a kezdeti rosszabbodás. Ezután pedig a gyógyulás további fázisai már gyorsan következnek, tehát ilyen szempontból elmondhatjuk hogy Hahnemannak igaza van, a kezelés vége felé jelentkezik a rosszabbodás.

Viszont Hahnemann után már felfedeztük a magas potenciák használatát, főleg Kentnek köszönhetően. Amikor magas potenciákkal gyógyítunk akkor a szerek sokkal gyorsabban fognak hatni, tehát nem kell várni egy késleltetett reakcióra. (néhány kivételtől eltekintve, tehát nem zárható ki magas potenciák esetében sem)

Ezáltal elképzelhető hogy egy magas potencia beadása után már másnap magas fokú gyógyulásnak lehetünk tanúi.

Mindezek ellenére Hahnemann nagyon szépen leírja a kezdeti rosszabbodás jelenségét, és azt mondja hogy a helyes gyógyulásnak kifejezetten jele és akár követelménye hogy ezt tapasztaljuk.

A kezdeti rosszabbodás a homeopátia alapvető logikájának része. Beilleszkedik abba a tudományos rendszerbe aminek az alapszabályairól már beszéltünk, tehát az egy szer és a várakozás törvénye.

Aki nem várja meg egy szernek a hatását az nem klasszikus homeopátiát gyakorol, és nem Hahnemann irányelveit követi. Hiszen ha nem várakozunk akkor nem tudjuk megfigyelni hogy bekövetkezett-e kezdeti rosszabbodás.