Kent a 36. előadásában (az előadások a homeopátia filozófiájáról című művében) tovább fejtegeti a klasszikus homeopátia alapelveit. Ezeket nagyon sokan ignorálnak, ráadásul olyanok is akik szlogenekben klasszikus homeopatának mondják magukat, és amikor valaki elmagyarázza nekik még azt is megkérdőjelezik hogy ezek az irányelvek helyesek-e. Tehát Kent saját szavait nem hiszik el.

Kent azt mondja, hogy ha nem hagyjuk hogy kiteljesedjen egy szer hatása akkor LEHETETLEN egy második szerválasztást végrehajtani. Mit jelent a szer kiteljesedése? Kent szó szerint azt írja, hogy ez HÓNAPOK kérdése is lehet. Kent hozzáteszi, hogy ha a beteg nem kap egy TÖKÉLETES nyugalmat akkor lehetetlen lesz a második szerválasztás.

Nagy része ennek a fejezetnek tehát ismét a szerismétlésről szól. Ha a fejezetet tovább olvassuk akkor itt már a visszaesésről lesz szó, Kent TÖBBSZÖR hangsúlyozza egymás után hogy meg kell várni az eredeti tűnetek visszatértét. Kb. ötször leírja ezt egymás után tehát eléggé fontos lehet, úgy gondolom. Mégis ennek ellenére az a helyzet Magyaroszágon is, hogy a szakemberek és a betegek is a homeopátiás szereket folyamatosan cukorkakánt bekapdossák, mintha aszpirint vennének be, tehát ha gyengül a hatása akkor újabb adagot vesznek be. Közben a homeopátia tudományának egyik alapítója fejezeteken át fejtegeti hogy ez miért nem jó eljárás.

Hasonló a helyzet akkor ha a betegnek nincsenek tünetei, a javulás befejeződött, és az eset „megállt”. Mit Kent javaslata ebben az esetben? Azt írja, az orvos kötelessége hogy várjon nagyon sokáig, akár több hónapig. A mai világban már elképzelhetetlen hogy erre bármelyik homeopata szakember vagy hogy bármelyik beteg hajlandó ezt végigcsinálni. Mégis, a hosszú várakozás a homeopátia tudományának egyik alap törvénye, mondhatjuk azt is hogy a klasszikus homeopátia egyik explicit törvénye, hiszen Kent folyamatosan erről beszél.

Tehát ha sok hónap után is ugyanez az állapot áll fent akkor Kent azt mondja hogy a szert megismételhetjük.

Kent annak is a híve hogy inkább ne váltsunk szert. Sőt, Kent ebben a fejezetben annak is hangot ad hogy ha egy szer tovább hat pozitívan több ismétlés után, akkor akkor is ugyanazt a szert adjuk ha a tünetek változtak. Ez is egy eléggé „őrült” gondolatnak tűnhet a mai világban. Tehát hogy a szert csak akkor változtatjuk ha az új szerre rendkívül nyomós okunk van és rendkívül meggyőző, „tökéletes” tünetegyüttesünk.