Ebben a cikkben folytatjuk a helyes homeopátia jellemzését az Organon alapján. (aki nem tudja, az Organon a homeopátia alapítójának a műve, amelyben lefekteti annak az alapvető irányelveit).

Kezdjük a 282-es aforizmával ez alkalommal:

§ 282 Sixth Edition
It would be a certain sign that the doses were altogether too large, if during treatment, especially in chronic disease, the first dose should bring forth a so-called homoeopathic aggravation, that is, a marked increase of the original morbid symptoms first discovered and in the same way every repeated dose (§ 247) however modified somewhat by shaking before its administration (i.e., more highly dynamized).1

Itt Hahnemann a kezdeti rosszabbodásról beszél, ami egy homeopátiás jelenség amivel nagyon sokan a laikusok közt is tisztában vannak. Természetesen a kezdeti rosszabbodás koncepciója sem lenne lehetséges a klasszikus-tudományos homeopátia alap törvényei nem lennének igazak.

Ezek közül az egyik ugyebár hogy sokáig kell várnunk egy szer beadása után. Nyilvánvaló, hogy ha a beteg emberek egy gyógyulási krízis (egy kezdeti rosszabbodás) által tudnak gyógyulni akkor ezt a folyamatot MEG KELL VÁRNI.

Tehát ezzel az aforizmával is ellentétes a ‘woke’ homeopaták kaotikus, rendszer nélküli homeopátiája.

Wokenak nevezem őket, mivel az ideologiájuk hasonló a woke-izmushoz, vagyis ha valami jó érzést kelt benned akkor azt mindenképp szabad csinálni. Nem szabad korlátozni semmit ami jó érzéseket kelt benned.

De térjünk vissza az Organonhoz. Ugrunk egyet a 164-es aforizmához.

§ 164
The small number of homoeopathic symptoms present in the best selected medicine is no obstacle to the cure in cases where these few medicinal symptoms are chiefly of an uncommon kind and such as are peculiarly distinctive (characteristic) of the disease; the cure takes place under such circumstances without any particular disturbance.

Hahnemann azt írja, hogy egy szer akkor is fog hatni ha kevés tünet alapján írjuk fel, ha azok a tünetek nagyon egyediek. Természetesen azt tudjuk hogy a homeopátiában minél egyedibb egy tünet annál nagyobb értékkel bír.

De vonatkoztassuk ezt a bekezdést is a klasszikus homeopátia alaptörvényeire.

Nyilvánvaló, hogy nem lehet KIVÉTELESEN kevés tünet alapján szert felírni ha főszabály nem az lenne hogy sok, illetve minden tünet, minden információ alapján szabad csak szert felírni. Vagyis implicit módon ismét az egyik alaptörvényt látjuk megjelenni, a totalitás törvényét.

Ahogy a 18-as paragrafusban Hahnemann explicit módon ki is jelenti:

Para 18
It is an indubitable truth that there is absolutely nothing else but the totality of
symptoms-including the concomitant circumstances of the case (par. 5) by which a
disease can express its need for help.

Magyarul egy betegség csak a tünetek teljességében mutatkozik meg.

Befejezésképp olvassuk el a 165-öt:

§ 165
If, however, among the symptoms of the remedy selected, there be none that accurately resemble the distinctive (characteristic), peculiar, uncommon symptoms of the case of disease, and if the remedy correspond to the disease only in the general, vaguely described, indefinite states (nausea, debility, headache, and so forth), and if there be among the known medicines none more homoeopathically appropriate, in that case the physician cannot promise himself any immediate favorable result from the employment of this unhomoeopathic medicine.

Mit mond Hahnemann? Ha csak semmitmondó tünetek egyeznek a beteg és a szer között akkor nincs nagy esélyünk a sikerre.

Magyarul ha azt mondja valaki hogy fáj a feje és rámondjuk elemzés nélkül hogy vegyen be belladonnát, mint ahogy pl. a klinikai homeopaták tennék, az helytelen eljárás. A totalitást és egyedi tüneteket kell keresnünk.