Ebben a cikkben egy két gyógyszervizsgálattal kapcsolatos aforizmát veszünk szemügyre, abból a célból hogy bemutassuk ismét, a homeopátia tudományos jellegét és hogy azok alapján mennyire szavahihetőek a „modern”, „csináljunk minél több alacsony minőségű gyógyszervizsgálatot” típusú homeopátiás irányzatok.

Nézzük a 133-at:

§ 133
On experiencing any particular sensation from the medicine, it is useful, indeed necessary, in order to determine the exact character of the symptom, to assume various positions while it lasts, and to observe whether, by moving the part affected, by walking in the room or the open air, by standing, sitting or lying the symptom is increased, diminished or removed, and whether it returns on again assuming the position in which it was first observed, – whether it is altered by eating or drinking, or by any other condition, or by speaking, coughing, sneezing or any other action of the body, and at the same time to note at what time of the day or night it usually occurs in the most marked manner, whereby what is peculiar to and characteristic of each symptom will become apparent.

Ebben az aforizmában megismerhetjük mennyire részletes és bonyolult a gyógyszervizsgálat folyamata. Bármilyen tünetet tapasztalunk, azt a tünetet ki kell tennünk különböző hatásoknak, és feljegyezni hogy a tünet hogyan reagál ezekre. Például ha köhögést tapasztalunk akkor ki kell menni a szabad levegőre, majd egy zárt szobába hogy az úgynevezett homeopátiás modalitásait a tünetnek megismerjük.

Ezután nézzük a 134-et:

§ 134
All external influences, and more especially medicines, possess the property of producing in the health of the living organism a particular kind of alteration peculiar to themselves; but all the symptoms peculiar to a medicine do not appear in one person, nor all at once, nor in the same experiment, but some occur in one person chiefly at one time, others again during a second or third trail; in another person some other symptoms appear, but in such a manner that probably some of the phenomena are observed in the fourth, eighth or tenth person which had already appeared in the second, sixth or ninth person, and so forth; moreover, they may not recur at the same hour.

Ebben Hahnemann arról ír hogy nem elég egy emberen végrehajtani a gyógyszervizsgálatot, hanem több tíz vagy akár több száz ember az ideális kísérleti alanyok száma, hiszen minden fontos tünet nem fog kijönni ha túl kevés az alanyok száma.

És ugye tudjuk hogy ha ezt a munkát elvégeztük még mindig nem értünk a folyamat végére. A folyamat következő lépése az úgynevezett klinikai konfirmáció. Vagyis, a tüneteket amiket felfedezünk konfirmálni kell a klinikai gyakorlatban. Mit jelent ez? Ellenőrizni kell hogy a feljegyzett tünetek megismételhetően, megbízhatóan elvezettek minket a gyógyuláshoz egy hosszabb tesztelési periódus alatt.

Két dolgot szeretnék ebben a cikkben megjegyezni.

Az egyik az hogy láthatjuk hogy a homeopátia mennyire tökéletesen megfelel, sőt megtestesíti a tudományos módszer princípiumait. A tudományos módszer a megfigyelés, hipotézis, kísérlet és megismételt kísérlet, vagyis a megismételhetőség lépéseiből áll. Láthatjuk hogy Hahanemann, inkább a reáltudományok felé szerette volna vinni a homeopátiát, az ezoterikus spekuláció és sámánizmus helyett. Másképp nem lett volna a gyógyszervizsgálat egy kifejezetten tökéletes manifesztációja a tudományos módszernek.

A másik amit fontos megemlíteni itt a „kényszeres gyógyszervizsgáló”, „modern” homeopaták témaköre. Létezik egy egész nagy csoport a homeopátiás szakmai közösségen belül akik tömkelegével ömlesztik ránk a nem klasszikus, újonnan felfedezett homeopátiás szereket. Az olvasóra bízom hogy szerinte megfelelnek ezek a fent körbejárt, rigorózus és szigorú előírásoknak? Természetesen nem, de ennek ellenére mindenki minden új szert tényként elfogad ezekben a körökben.