Ebben a cikkben Kent-től idézünk és arra a kérdésre adunk további válaszokat hogy a homeopátia valóban veszélytelen-e.

Már beszéltünk arról ahogy a sokáig, helytelenül alkalmazott homeopátia összezavarhatja a szervezetet, ami nem egy teljesen veszélytelen állapot. Ebben a cikkben az elnyomásról (szupresszió) lesz szó, amiről szintén nem lehet elmondani hogy egy teljesen ártalmatlan jelenség lenne.

Kent (James Tyler Kent 1849–1916) az előadások a homeopátia filozófiájáról című művének 35. fejezetében elmagyarázza az elnyomás jelenségét. Leírja, hogy például ha felírunk egy szert reumatizmusra és a betegnek szív tájéki panaszai keletkeznek, akkor sürgősen ellenszerezni kell a homeopátiás szert, mielőtt strukturális változások mennek végbe.

Mit jelent ez? Azt hogy a reumás tüneteket elnyomtuk és beljebb, a szív tájékon manifesztálódott a diszturbancia.Ez egy lehetséges reakció ami homeopátiás szer bevétele után történhet, különösen akkor ha helytelenül lett kiválasztva a szer, pl. csak a fizikai tünetek alapján.

De ami különösen aggasztó hogy Kent azt írja, hogy ennél a jelenségnél még arra is van esélyünk hogy strukturális változások menjenek végbe. Strukturális változások a szívnél – én azt mondanám hogy ez megcáfolja az közhiedelemben átvett téveszmét hogy a homeopáita teljesen veszélytelen, és bármennyit bevehetünk belőle, akár össze vissza véletlenszerűen is.

The twelfth observation.

We will notice sometimes that symptoms take the wrong direction.

For instance, if you prescribe for a rheumatism if the knees or feet or for a rheumatism of the

hands, and relief takes place at once in the rheumatism of the extremities, but the patient is taken down with violent internal distress that settles in the region of the heart, or centres in the spine, you see at once a transference has taken place from circumference to centre, and the remedy must be antidoted at once, otherwise structural change will take place in that new site.

When diseases go from centre to circumference, going out from the centres of life, out from the heart, lungs, brain and spine, out from the interiors, upon the extremities, it is well.

So it is that we find most gouty patients get along best when their fingers and toes are in the worst condition.

To prescribe for this, and see the heart symptoms grow worse is a most uncomfortable state of affairs, for it is attended with a gradual downward tendency.

Eruptions upon the skin and affections in the extremities are good signs.

I remember one time I was discharged from a violent old woman. with quite a considerable amount of Billingsgate, who told me that when she called me in she could walk about, and now her ankles were swelled up with rheumatism so that she could not move.

That patient got another doctor, but soon died.

There is a great danger in selecting a remedy on external symptoms alone, i.e., selecting a remedy that corresponds only to the skin and ignoring all the symptoms that the patient may have, ignoring the whole economy and general state of the patient ; because it is true that that remedy that is related to the skin alone may drive in that skin disease and cause it to disappear while the patient himself is not cured.

Such a patient will remain sick until that eruption comes back again, or locates in another place.

Ugyanilyen veszélyes jelenséget ír le Kent az első megfigyelésben. Ad egy példát egy betegre és megfigyelésre amikor a helyes szer is veszélyes lehet. Vannak betegek akiknél a szertől egy tartós rosszabbodás történik (aggraváció). Példának egy gyenge szervezetű beteget hoz, aki hosszú évek óta tüdőproblémával és köhögéssel küszködik. Egy ilyen legyengült betegnek ha túl magas potenciát adunk lehet hogy hetekig tartó rossszabbodás következik tehát nagyon kell vigyáznunk a potencia választásnál.

Ennél a pontnál is azt mondanám hogy a homeopátiát nem lehet teljesen veszélytelen gyógymódnak mondani.

Kent azt mondja, ilyen esetekben kezdjünk C30-as potenciával.

Ez a Kent írás azt is cáfolja hogy Kent mindenkinek mindig magas potenciákat adott. Ez egyáltalán nem igaz. Rossz állapotú betegeknek alacsony potenciát adott, ami teljesen megegyezik a modern tudásunkkal a homeopátiás pozológiával kapcsolatban, ahol nagyon jól tudjuk hogy ilyen betegek esetében vigyázni kell. Tehát ilyen szempontból Kent-et nem lehet magas potencia fanatikusnak nevezni.

Valójában azok akik a Kent-et kritizálják azok azok akik HIÁNYOSAN alkalmazzák a homeopátiát ha nem használnak magas potenciákat. Attól hogy Kent adott magasat nem lesz „fanatikus”.

Then begin, in such cases, with a moderately low potency, and the 30th is low enough for anybody or anything.

When the patient does not seem to be quite so bad as the one I have just described, you get him a little earlier in his history before the trouble has gone quite so far, and then if you administer this same very high potency in the same way you will make a second observation.

Though the aggravation is long and severe, yet you have a final reaction, or amelioration.

The aggravation lasts for many weeks, perhaps, and then his feeble economy seems to react, and there is a slow but sure improvement.

It shows that the disease has not progressed quite so far ; the changes have not become quite so marked.

At the end of three months he is prepared for another dose of medicine, and you see a repetition of the same thing, and you may know then that that man was on the border land and had he gone further, cure would have been impossible.

It is always well in doubtful cases to go to the lower potencies, and in this way go cautiously prepared to antidote the medicine if it takes the wrong course.