Ebben a cikkben megvizsgáljuk a miazmák gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket Hahnemann krónikus betegségek című műve alapján. A Krónikus Betegségek Hahnemann azon műve amelyben kifejti a miazmák témakörét. Kevésbé ismert mint a főműve, az Organon, de hasonló súlyú tanulmány.

Nézzük meg mit mondd Hahnemann és utána kommentáljuk:

If I except sulphur, Hepar sulphuris and in some cases Sepia, the other antipsoric remedies can seldom be usefully given in immediately repeated doses. Indeed it is hardly ever needed in chronic
diseases, as we have a goodly supply of antipsoric remedies at our disposal, so that as soon as one well selected remedy has completed its action, and a change of symptoms, i.e., a change in the total image of the disease, appears, another antipsoric remedy homoeopathically appropriate to the altered case may be chosen to greater advantage and with a more sure prospect of hastening the cure, than if we take the risk of prescribing the former medicine which now is no longer altogether adequate.

Hahnemann elmagyarázz a folyamatot ahogy „elveszünk” egy betegen rögzült miazmát. Mi ez a folyamat? A tünetek totalitása alapján felírunk egy szert, aztán ha az befejezte a hatását akkor az újonnan előbújó tünetkép alapján adunk egy másikat.

Mit jelent ez? Az hogy az eljárásunk ugyanaz, mint minden más esetben. Tehát követjük a tüneteket.

Hahnemann soha nem beszélt valamilyen speciális miazmatikus „módszerről” amivel sokan a „modern” homeopata „reformerek” büszkélkednek. Vagyis, ezek mind a legjobb esetben nem klasszikus homeopátiát képviselnek, legrosszabb esetben marketing célból kitalált átverések.

Megnézhetjük például a Rajan Sankaran példáját. A „Sankaran módszer” egyik sarokköve hogy speciális „miazmatikus” elemzést végzünk a betegen mielőtt felírjuk a szert. A probléma csak az, hogy ennek semmi értelme, mivel a miazma tünetei ugyanazok mint a szernek a tünetei amit fel kell írnunk. Tehát nem kell a miazmát elemeznünk a betegen, hogy pl. szemölcsei vannak ezért a szikotikus miazma lehet jelen a betegen, mivel a szer valószínűleg a medorrhinum vagy a thuja lesz, aminek ott van a materia medikájában hogy szemölcsök lesznek láthatók a betegen.

Ez csak az egyik kevésbé extrémebb példa. Sajnos ennél csak még jobban eltorzult, teljesen kamu formái is vannak a „speciális miazma” módszernek. Nagyon sokan vannak akik minden betegnek automatikusan a miazmákhoz tartozó nozódákkal „kitisztítják a miazmákat” mielőtt megkezdik a kezelést.

A legextrémebb formája a „miazmatikus elbutulásnak” azonban a Magyarországon elterjedt „oltáskivezetés”, ezt akik csinálják azt állítják hogy homeopátiás nozódákat az oltásokkal együtt adva, az oltások káros hatást kivédjük. Ez mondjuk nem teljesen a miazmák témája de mindenképpen meg kell említeni mint a homeopátia egyik legelfajzottabb formáját.