A sorozat most következő részében Samuel Hahnemann Organon című művéből az 56. aforizmát vesszük górcső alá.

Ahogyan eddig is, és mint majdnem minden aforizma, ismét alátámasztja a klasszikus homeopátia alapvető irányelveit.

Olvassuk el a lábjegyzet első bekezdését:

A third mode of employing medicines in diseases has been attempted to be created by means of Isopathy, as it is called – that is to say, a method of curing a given disease by the same contagious principle that produces it.  But even granting this could be done, yet, after all, seeing that the virus is given to the patient highly potentized, and consequently, in an altered condition, the cure is effected only by opposing a simillimum to a simillimum.

Hahnemann itt arról beszél hogy sokan erőltetik az izopátia nevű metodológiát a gyógyításban, amit azt jelenti hogy a beteget megbetegítő anyagból készítünk homeopátiás szert és azt adjuk be. Tehát pl. egy vírusból vagy baktériumból.

Ezután azt közli velünk Hahnemann hogy ez a metódus nem működik és a gyógyítás csak a similimum beadásával történhet meg, VAGYIS a beteg teljes tünetképének megfelelő homeopátiás szer kiválasztásával.

Tehát ismét megerősíti a homeopátia alapelve a tünetkép és a totalitás törvényét a homeopátiában. Sajnos manapság az izopátia szinten az egyik homeopátiás módszer ami extrém mértékben elburjánzott, és több homeopátiás csoport is van akik „megreformálták” a homeopátiát olyan módon hogy a betegeknek csak és kizárólag ezzel a módszerrel írnak fel szereket.

Tehát amikor ellátogatunk egy ilyen homeopatához akkor nem csinál mást mint izopatikus módszerrel szerekkel bombáz, és nem fog tünetkép elemzést csinálni. Vagyis ad majd egy szert a toxicitásunkra, ad egy szert a bennünk lévő vírusokra és baktériumokra, ad egy szert a gyógyszerekre amit szedünk, az oltasokra amit egész életünkben kaptunk, stb.

Nyilvánvalóan látszik hogy ez ismét egy leegyszerűsített formája a homeopátiának és ismét elvesszük a homeopátia tudomány jellegét.

Egyébként ebben az aforizmában Hahnemann szót ejt az oltásokról is. Ezekkel kapcsolatban mérsékelten pozitív hangnemben beszél, ami az egyik ritka alkalom az Organonban amikor én személy szerint nem tudok teljes mértékben azonosulni vele.

Lehetséges hogy az ő idejében az oltások jelensége még csak éppen hogy megjelent és hosszas vizsgálatnak nem volt még kitéve, tehát Hahnemann nem volt birtokában a megfelelő információknak.

Mindenesetre a homeopátia nagy mesterei akik Hahanemann igazi hagyatékát tovább vitték, kivétel nélkül rossz véleményen voltak, tehát valószínűleg ha Hahnemann világában nem lett volna annyira új jelenség akkor ő is hasonló véleményeket fogalmazott meg volna.