A klasszikus homeopátia 3 alaptörvénye az 1. egy szer törvénye, 2. a totalitás törvénye és 3. a beteg hosszú távú megfigyelése.

Ezeken kívül még van más kritériuma is a klasszikus homeopátiának, pl. az hogy csak megbízható forrásokat használunk, de talán ez a három a fő irányelv.

Sajnos üres szólamokban sokan kijelentik hogy klasszikus homeopátiát gyakorolnak, de a valóság az hogy pl. Magyarországon a legtöbb homeopata nem tartja be ezeket a szabályokat.

Sőt, amikor valaki ezekről beszél akkor a „magyar homeopátiás szubkultúra” legtöbb tagja támadással válaszol ezekre. Miért nonszensz megtámadni azokat akik a klasszikus homeopátiát hangsúlyozzák? Azért mert mi nem csinálunk mást mint ragaszkodunk a homeopátia alapítója által lefektetett szabályokhoz. Tehát a bizonyítás TERHE azokon van akik ettől el szeretnének térni. Még akkor is ha igazuk lenne! Persze nincs, és a homeopátia katyvasszá alakítása egy hatalmas bűn, amiért felelniük kéne.

Ebben a sorozatban megnézünk pár Organon passzust hogy bemutassuk a Hahnemann által bemutatott szabályokat.

Nehéz eldönteni hol kezdjünk, de mondjuk nézzük a 184. aforizmát először. Sajnos az Organon magyar szövegével nem rendelkezem, ezért elnézést kérek.

§ 184 Fifth Edition*
In like manner, after each new dose of medicine has exhausted its action, the state of the disease that still remains is to be noted anew with respect to its remaining symptoms, and another homoeopathic remedy sought for, as suitable as possible for the group of symptoms now observed, and so on until the recovery is complete.

Tehát miután egy szer teljes mértékben kifejtette a hatását, akkor keresünk egy másik szert ami a tünetek jelenlegi HALMAZÁT lefedi és ezt a folyamatot a gyógyulásig ismételjük.

Azok akik katyvasz homeopátiát gyakorolnak azok most nagyon felszisszentek, hiszen már ebből az egy paragrafusból kiderül: Hahnemann azt mondja hogy egyszerre egy szert adunk a betegnek és sokáig várunk a szer teljes hatására.

A homeopátiát megmérgező nevetséges „szakmai” köröknek az lenne a kötelezettsége hogy megmagyarázzák hogy ettől miért térünk el, ahelyett hogy azokat kifigurázzák akik egyszerűen ennek a tudománynak az alapítójához szeretnének ragaszkodni.

Megyünk tovább:

§ 169 fifth Edition *
If, on the first examination of a disease and the first selection of a medicine, we should find that the totality of the symptoms of the disease would not be effectually covered by the disease elements of a single medicine – owing to the insufficient number of known medicines, – but that two medicines contend for the preference in point of appropriateness, one of which is more homoeopathically suitable for one part, the other for another part of the symptoms of the disease, it is not advisable, after the employment of the more suitable of the two medicines, to administer the other without fresh examination, for the medicine that seemed to be the next best would not, under the change of circumstances that has in the meantime taken place, be suitable for the rest of the symptoms that then remain; in which case, consequently, a more appropriate homoeopathic remedy must be selected in place of the second medicine for the set of symptoms as they appear on a new inspection.

Miről beszél itt Hahnemann? Rendkívül egyszerű. Amikor két szer is illik a betegre akkor megpróbálhatjuk mindkettőt, de először a jobban indikáltat adjuk be. Ezután VÁRJUNK és ÚJRA vegyük fel az esetet, tehát nem szabad automatikusan beadni a másodikat, annak ellenére hogy erősen indikált volt az is.

Ez egy kicsit bonyolultabb eszmefuttatás de az alapokat adottnak, természetesnek veszi. Tehát EGY szert adunk és minden szer beadása előtt VÁRUNK és ÚJRA elemezzük a beteget.