Hahnemann azt mondja, az igazi gyógyítás jellemzői a gyors, kíméletes és maradandó visszaállítása az egészségnek, könnyen érthető irányelvek alapján.

Kent kiegészíti ezt a gondolatát Hahnemannak egyik írásában, és elmondja, hogy egy orvos aki nem képzett a homeopátiában, csak azt a szempontos fogja nézni, hogy a beteg kóros állapota megszűnik-e.

„Ha egy bőr kiütésrésről van szó, akkor ennek eltűnését gyógyulásnak kiáltaná ki. Ha aranyérről akkor ezeknek az eltávolítását. Székrekedésnél a belek megnyílását, valamint térd ízület probléma esetében az amputációt tekintené sikernek. Akut betegségnél pedig ha a beteg nem hal meg már gyógyultnak nyilvánítaná.”

Magától értetődik hogy ez nem az igazi gyógyulás, mégis sajnos a homeopátiában is találkozhatunk ezzel a felfogással, ami még elszomorítóbb. Mármint hogy hova süllyedt Hahnemann tökéletes rendszere a mai világban.

Nagyon sok homeopátiás „szakember” van aki nem végzett megfelelő tanulmányokat és és nem értékeli ki az adott homeopátiás szer hatását 3 dimenzionálisan. Sajnos a betegek csak buzdítják ebben e folyamatban, hiszen ha már valami kis javulás van valamilyen tünetükben, elkönyvelik hogy az adott terapeuta ért hozzá és minden rendben van.

Ezzel szemben az az igazság, hogy a homeopátiás szer helyességének, az igazi gyógyulásnak összetett követelményei vannak. Például a korai visszaesés jelezheti azt hogy nem választottunk helyesen.

Kent ad egy másik példát is.

„Például egy szív reuma esetében amikor a beteg javul de a térdein kezdi tapasztalni a reumát, hallhatjuk ahogy azt mondja: doktor úr! amikor először jött hozzám a házban körbe körbe tudtam járni de most egyáltalán nem tudok menni, annyira fájnak.

Ebben az esetben ha az orvos nem tudja mit jelent a gyógyulás újra felír majd egy szert ami a reumát kiüldözi a térdből, vissza szívbe, és a beteg meg fog halni. Azt említenünk se kell hogy az allopátiás orvos soha nem lesz ezzel tisztában és ahogy rutinszerűen belekezd a megszokott kezelésbe, ártatlan módon, de megöli saját betegét.”