Ebben a posztban tovább elemezzük Hahnemann Krónikus Betegségek című művét. Természetesen a célunk továbbra is az hogy megcáfoljuk az úgynevezett miazmatikus homeopátiát, ami egy hamisan kialakított, kamu módszer.

Kezdjük egy idézettel a 144. oldalról:

—– Page – 144 —–
I have often been asked by what signs a substance may beforehand be recognized as antipsoric? But there can be no such external visible marks in them; nevertheless while proving several powerful substances as to their pure effects on the healthy body, several of them by the complaints they caused showed me their extraordinary and manifest suitableness for homoeopathic aid in the symptoms of clearly defined psoric diseases. Some traces of their qualities leading in this direction gave me in advance some hint as to their probable usefulness; e.g. the efficacy of the herb Lycopodium, much praised in Poland for the plica polonia pointed me to the use of the pollen of lycopodium in similar psoric ailments. The circumstance that some haemorrhages have been arrested by large doses of salt was another hint. So was the usefulness of Guaiacum, Sarsaparilla and Mezereum, even in ancient times where venereal diseases could not be healed by any amount of mercury unless one or the other of these herbs had first removed the psora complicated with it.

Ebben a bekezdésben Hahnemann kifejti hogyan fedezte fel az úgynevezett anti pszórikus szereket, vagyis azokat a szereket amelyek hatékonyan veszik fel a betegben megtalálható pszórikus miazma ellen (az hogy mik a miazmák és stb. most nem fejtem ki, az alapokat az olvasónak most máshol kell megtanulnia)

Hogyan fedezte fel Hahnemann hogy melyik szernek van anti pszórikus hatása? A GYÓGYSZERVIZSGÁLATOK alapján. Vagyis amelyik szernek a TÜNETEI hasonlóak a pszórikus miazmához, az lett hatásos a pszórikus miazma ellen. NEM a nozódák az anti miazmatikus szerek. Nyilván a nozódáknak is van anti miazmatikus hatása mert a tüneteik nyilván hasonlóak a hozzájuk tartozó miazmához, de ez a hatás UGYANOLYAN minden más szer esetében.

A másik amit Hahnemann hoz fel példának az hogy pl. a Lycopodium esetében a kiinduló anyag tulajdonságaiból is tudott következtetni arra hogy effektív lehet miazma ellen. Mégpedig az hogy hagyományosan a plica polonia nevű ritka betegség esetében hagyományosan hatásos volt a Lycopodium.

A másik példa hogy a nagy mennyiségű só hatásos a vérzés ellen. Nyilván itt a Natrium muriaticum tulajdonságairól beszél Hahnemann. SEHOL nincs szó psorinumról, medhorinumról vagy syphilinumról!

Nézzünk egy következő idézetet:

As a rule it was developed from their pure symptoms, that most of the earths, alkalies and acids, as well as the neutral salts composed of them, together with several of the metals cannot be dispensed with in curing the almost innumerable symptoms of psora. The similarity in nature of the leading antipsoric, sulphur, to phosphorus and other combustible substances from the vegetable and the mineral kingdoms led to the use of the latter, and some animal substances naturally followed them by analogy, in agreement with experience.

Hahnemann azt írja: szabályszerűen kijelenthetjük hogy a tünetek vezették el ahhoz hogy mennyire lesznek hatásosak a pszorikus miazma ellen, és ebben az esetben felhívja a figyelmet a szereknek egy csoportjára: az alkaloidok, savak és a fémek nagyrésze. Ez elég sok szert fed le tehát elmondhatjuk hogy az antimiazmatikus szerek nagyon sokan vannak. Tehát az is butaság hogy az anti miazmatkus szerek csak nagyon kevesen vannak, pl. hogy csak a Thuja adható szikotikus miazmára. Nagyon nagyon sok szernek van antimiazmatkus hatása.

Ugyanakkor én óvnék mindenkit attól is hogy Sankaran féle antimiazmatikus elemzést végezzen a betegein. A tünetek alapján írjuk fel a megfelelő szert, NE az alapján döntsünk valamelyik szer mellett mert szerintünk ehhez vagy ahhoz a miazmához tartoznak. A homeopátia már alapesetben elég bonyolult, ha megbonyolítjuk a miazmatikus elemzéssel annak nincs értelme.