Ebben a posztban folytatjuk Hahnemann Krónikus Betegségek című művének elemzését. A műben nagy részben a miazmák felismeréséről ír Hahnemann, majd az egyes miazmák tulajdonságairól, konkrét esetekről és szerjavaslatokról.

Minket inkább az elméleti értekezések érdekelnek, ezért kezdjük a 124. oldallal:

As a rule, therefore, the antipsoric medicine in chronic diseases continue their action the longer, the more tedious the diseases are. But vice versa also those medicines which in the healthy body show a long period of action act only a short time and quickly in acute diseases which speedily run their course (e.g. belladonna, sulphur, arsenic, etc.) and their periods of action are shorter, the more acute the diseases. The physician must, therefore, in chronic diseases, allow all antipsoric remedies to act thirty, forty or even fifty and more days by themselves, so long as they continue to improve the diseased state perceptibly to the acute observer, even though gradually; for so long the good effects continue with the indicated doses and these must not be disturbed and checked by any new remedy.*

Azoknak ez egy nagyon fájó bekezdés akik azt állítják hogy Hahnemann a Krónikus Betegségekben elveti az Organonban leírt irányelveket és teljesen másfajta metodológiákat prezentál, valamiféle „miazmatikus módszert”.

De mit ír itt Hahnemann? Pontosan ugyanazokat a törvényeket fejti ki mint az Organonban. Tehát pl. itt azt mondja: antipszorikus kezelésnél hagynunk kell hogy egy szer kifejtse a hatását 30, 40, 50 vagy még több napig. Tehát akik azt mondják hogy az Organonban szereplő „adunk egy adagot és várunk” metodológia már meghaladott a Krónikus Betegségekben annak egészen egyszerűen nincs igaza.

Sőt, azt is hozzá kell tennünk hogy erről a törvényről a MIAZMATIKUS kezelés kapcsán beszél. Mi a tanulság a miazmákkal kapcsolatban? Az hogy nincsen külön miazmatikus metodológia a homeopátiában. A miazmatikus módszereket reklámozóknak kell üzennünk hogy ezek marketing célúak és semmi közük Hahnemannhoz. Igen, Hahnemann egy helyen megemlíti az interkurrens szerek adását de alapesetben a kezelési metodológia ugyanaz mint amit az Organonban olvashatunk, tehát egy szert adunk és utána hosszabb ideig várakozunk.

Hahnemann továbbviszi ezt a gondolatmenetet:

It requires quite an effort to believe that so little a thing, so prodigiously small a dose of medicine, could effect the least thing in the human body, especially in coping with such enormously great, tedious diseases; but that the physician must cease to reason, if he should believe that these prodigiously small doses can act not only two or three days, but even twenty, thirty and forty days and longer yet, and cause, even to the last day of their operation, important, beneficent effects otherwise unattainable.

Miről van itt szó? Hahnemann azt mondja hogy az előbbi törvényeket azért nehéz betartani/betartatni mert az intellektussal kevésbé bőkezűen megáldott emberek nem tudják elképzelni hogy az ilyen minimális adagolás hatásos lehet. De nem tudom hogy kinek higgyünk ha Hahnemannak nem hiszünk. Ezt mindig elmondom de egész egyszerűen elképesztő hogy sokan inkább a modern ezoterikus guruknak hisznek és nem Hahnemannak. Ez intellektuális lustaság, hiszen csak azért elhisznek valamit mert jó érzéseket kelt bennünk valaki és túl lusták vagyunk elolvasni a saját szakmánk alapító dokumentumait.

125. oldal:

But if these appropriately selected antipsoric medicines are not allowed to act their full time, when they are acting well, the whole treatment will amount to nothing.

Megerősítjük az előző gondolatokat egy további idézettel. Hahneamnn azt mondja, ha az antipszórikus szereket nem hagyjuk hatni elég ideig, akkor az egész kezelés semmivé válik.