Nemrég készítettem ezt a videót, és ebben a posztban írásban is kommentálom a benne hallhatókat.

Ugye egy interjút elemzek Ewald Stotelerrel. Ő egy holland homeopata aki azt állítja magáról hogy a Hahnemann műveinek a szaktekintélye.

Ahogy a videóban elmagyarázom, ambivalens érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Annak nagyon örülök hogy vannak kollégák akik komolyan gondolkodnak Hahnemann munkásságáról és ugyanakkor elkerülik az ezoterikus, spirituális spekulációt is. Sajnos ez nagyon ritka a modern homeopátiás közösségben… tehát amikor egy ilyen kollégával találkozom, rögtön szimpatikussá válik.

Az érem másik oldala viszont az hogy a legtöbb következtetéssel nem értek egyet amit Stoteler levon Hahnemann munkásságából. De mindenesetre az együtt gondolkodás mindig előreviszi a szakma minőségét, ezért vegyük néhány pontot Stoteler munkásságából.

Először is Stoteler azt állítja hogy az a koncepció amit a legtöbb homeopata követ, miszerint hogy a szer adagolás helyes metódusa az egy szer beadása és utána hosszabb ideig való várakozás, az nem helyes és Hahnemann nem ezt szorgalmazta a műveiben.

Annyi hamis állítás van ebben az egy mondatban hogy nem is tudom hol kezdjem. Az első amit le kell szögeznünk hogy a legtöbb homeopata NEM követi ezt a szer felírási metodológiát. A legtöbb homeopata SAJNOS a mai világban elveti a klasszikus homeopátiát és több szert írnak fel egyszerre sok ismétléssel, stb.

A másik az hogy Hahnemann igen is beszél a egy adagos szerfelírásról. A műveienek elég jelentős részében. Az viszont igaz hogy ösztönzi a folyamatosan egyre emelkedő potenciák ismétlését is. A Stoteler gondolkodásával az a probléma hogy pont Ő az akinek egy merev hozzáálása van és lefixálódik egy szűk gondolat pályára. A klasszikus homeopátiában adhatunk egy adag magas potenciát is és gyakran ismételt alacsony potenciákat is.

Ewald Stoteler másik gondolata ehhez hasonló, még pedig hogy minden betegnek kell adni interkurrens szert, vagyis felváltva két szert kell adagolnunk. A válasz erre hasonló mint az előzőre, Hahnemann megemlíti ezt a krónikus betegségek című művében de pl az Organon nagy része arról szól hogy csak egy szert adunk. Ugyanúgy, ebben az estben is nem szabad lefixálódni egy gondolatra ami felötlött Hahnamannban, hanem átfogóan, madártávlatból kell vizsgálni az egész munkásságát.